2015-ben jelent meg a Szentszék kiadásában a lelkipásztorokat vasárnapi szentbeszédre való készületeként segítő Homiletikai direktorium. Ebben a liturgikus év vasárnapjaihoz és nagyobb ünnepeihez ad ajánlást a Katolikus Egyház Katekizmusának pontjaiból. Ezek a pontok a híveket is segítik, hogy szélesebb körben gondolhassák tovább a vasárnap hallottakat, Hétről hétre közzé tesszük honlapunkon, hogy segítsük testvéreink hitbeli elmélyülését.
293 Alapvető igazság, melyet a Szentírás és a Szenthagyomány állandóan tanít és magasztal: „a világ Isten dicsőségére teremtetett”. Isten teremtett mindent, magyarázza Szent Bonaventura, „nem (…) azért, hogy növelje dicsőségét, hanem hogy kinyilvánítsa és közölje dicsőségét”. Istennek ugyanis a teremtéshez semmi más indoka nem lehetett, csak szeretete és jósága: „A teremtmények Istennek a szeretet kulcsával kinyitott kezéből jöttek elő”. És az I. Vatikáni Zsinat kifejti:
„Isten jóságával és mindenható erejével nem boldogságának növelésére, nem is megszerzésére, hanem tökéletességének kinyilvánítására a teremtményeinek adott javak által szabad elhatározással, az idő kezdetétől a semmiből alkotta mindkét teremtményt, a szellemit és a testit.”
294 Isten dicsősége az, hogy jóságának e megnyilvánulása és közlése, melyek miatt a világ teremtetett, megvalósulnak. „Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által gyermekei legyünk, akaratának tetszése szerint; kegyelme dicsőségének dicséretére” (Ef 1,5–6). „Isten dicsősége ugyanis az élő ember, az ember élete pedig Isten látása. Ha ugyanis már Istennek a teremtés által történt kinyilatkoztatása életet ajándékoz minden lénynek, akik a földön élnek, sokkal inkább ad életet az Atya Ige által történő kinyilatkoztatása azoknak, akik Istent látják.” A teremtés végső célja az, hogy Isten, „aki mindenek Alkotója, végül ťminden legyen mindenbenŤ (1Kor 15,28) azáltal, hogy egyszerre gondoskodik a maga dicsőségéről és a mi boldogságunkról”.
299 Ha Isten bölcsességgel teremt, akkor a teremtés rendezett: „Te pedig mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el” (Bölcs 11,20). Az örök Igében és az örök Ige által — aki a „láthatatlan Isten képmása” (Kol 1,15) — alkotott teremtés az embernek van szánva és rá irányul, Isten képmására, reá, aki személyes kapcsolatra hivatott Istennel. Értelmünk, részesedvén az isteni értelem világosságában, meg tudja érteni azt, amit Isten a teremtés által mond nekünk, igaz nagy fáradsággal és alázatos és tiszteletteljes lelkülettel a Teremtő és az Ő műve iránt. Az isteni jóságból eredő teremtés részesedik ebből a jóságból („És Isten látta, hogy jó, (…) nagyon jó”: Ter 1,4.10.12.18.21.31). Isten ugyanis a teremtést az embernek szóló ajándéknak szánta, mint neki szóló és rábízott örökséget. Az Egyháznak többször is meg kellett védenie a teremtés jóságát, beleértve az anyagvilág jóságát is.
341 A világmindenség szépsége. A teremtett világ rendje és harmóniája a dolgok és kapcsolataik sokféleségéből születik. Az ember ezeket fokozatosan fedezi föl, mint a természet törvényeit, melyek csodálatra indítják a tudósokat. A teremtés szépsége a Teremtő végtelen szépségét tükrözi. Tiszteletet kell ébresztenie, és az embert arra kell serkentenie, hogy értelmével és akaratával hajoljon meg a Teremtő előtt.
353 Isten akarta teremtményeinek különbözőségét, sajátos jóságát, kölcsönös összefüggését és rendjét. Az összes anyagi teremtményt az emberi nem javára rendelte. Az ember és általa az egész teremtés Isten dicsőségére van rendelve.
1459 Sok bűn kárt okoz a felebarátnak. Amennyire lehetséges, a kárt jóvá kell tenni (például vissza kell adni a lopott holmit, helyre kell állítani a megrágalmazott jóhírét, elégtételt kell adni a sértésért). Ezt már maga az igazságosság is megköveteli. A bűn azonban megsebzi és elgyengíti magát a bűnöst, továbbá Istenhez és a felebaráthoz fűződő kapcsolatait is. A feloldozás elveszi a bűnt, de nem szüntet meg minden jogtalanságot, melyet a bűn okozott. Miután a bűnös kiemelkedett a bűnből, még el kell nyernie a teljes lelki egészséget. Még kell valamit tennie, hogy jóvátegye bűneit: megfelelő módon „elégtételt” kell adnia, ki kell „engesztelnie” bűneit. Ezt az elégtételt „vezeklésnek” is nevezik.
2412 Az elkövetett igazságtalanság jóvátétele a kölcsönös igazságosság alapján megköveteli a tulajdonostól ellopott javak visszaszolgáltatását:
Jézus megdicséri Zakeust „ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette” (Lk 19,8) ígéretéért. Akik közvetlen vagy közvetett módon mások javát eltulajdonították, kötelesek azt visszaszolgáltatni, vagy ha a dolog már nem létezik, ellenértékét természetben vagy pénzben visszaadni mindazokkal a gyümölcsökkel és haszonnal együtt, amelyeket tulajdonosa törvényesen megszerzett volna. Ugyancsak kártérítésre kötelezettek felelősségük vagy részesedésük arányában mindazok, akik bármely módon részesei voltak egy lopásnak vagy abból tudatosan hasznot húztak; például, akik azt megparancsolták, segítették vagy orgazdák lettek.
2487 Az igazságossággal és az igazsággal szemben elkövetett bármely bűn jóvátételi kötelezettséget von maga után, akkor is, ha elkövetője bocsánatot nyert. Amikor a bűnt lehetetlen nyilvánosan jóvátenni, titokban kell megtenni; ha a károsultat nem lehet közvetlenül kártalanítani, erkölcsi elégtételt kell nyújtani neki a szeretet nevében. Ez a jóvátételi kötelezettség fönnáll a mások becsülete ellen elkövetett bűnök esetén is. E morális és olykor anyagi jóvátétel mértékét az okozott kár nagysága határozza meg. E jóvátétel lelkiismeretben kötelez.
