Szombaton Krumpinudli készítő családi délután volt a plébánián.
A rossz idő ellenére is sokan eljöttünk a közösségből és új, először résztvevő családok is voltak szép számmal. A családi délután nagy evangelizációs erővel is bírt.
Tavaly, az első Krumlinudli délutánon részt vett egy család, akik azóta rendszeresen járnak szentmisére, gyermekeik aktívak a közösségben. Az édesapa tavaly és idén is tagja volt a „nudli-háttérországnak.”
Ezen a délutánon azonban „csoda” történt ebben a családban, ami engem is megindított: a kisfiú fellelkesítette apukáját, hogy (oly sok év után) gyónjon meg a szentmise előtt. Elmagyarázta apukájának, mit kell mondani, hogyan kell köszönni, stb.
Majd kézen fogta és elkísérte a gyóntatófülkéhez. Apuka meggyónt, a bűnbánat szentségében részesült.
De itt nem állt meg a történet! Szentmise előtt 10 perccel a kisfiú kérte apukáját, hogy menjen vele ministrálni. Öröm volt látni, ahogy a kétméteres apuka és kicsi fia kézen fogva bementek a sekrestyébe. Segítettek nekik a szolgálat közben, hogy ne érezze magát annyira elveszettnek. Apa és fia ott ültek Ipoly atya mellett a szentmisén.
Feltörtek bennem az emlékek, ahogy Lili engem fogott kézen sok éve, hogy menjek én is ministrálni. Emlékszem, milyen suta és bizonytalan voltam abban a helyzetben, és mennyire jó és szent pillanat volt a lányommal együtt ministrálni…
Tudom, hogy ez az apuka lelkes és elkötelezett lesz a közösségben. Örülök, hogy részese lehettem ennek a pillanatnak. Engem is újra megerősített.
Hagyjátok, hogy kézen fogjanak Titeket a gyerekeitek és elvezessenek Jézushoz, mert „ilyeneké a mennyek országa”!
Hálás szeretettel:
Fazakas Zsolt